Egy kiskutya és a Perc keringő archivum
Szilasi Alex, a Budavári Zenei Szalon házigazdája a tavaszi évad legutóbbi rendezvényén folytatta a Chopin korabeli szalonok különleges világának bemutatását.
Előadásából kiderült, hogy míg a 17-18. században az arisztokrácia szórakoztató műsorokkal várta vendégeit, addig a 19. században a tehetősebb polgárok azzal a céllal nyitottak szalont, hogy a művészetek és tudományok új irányzataival ismerkedjenek. Nemcsak a programok, de az étkezési szokások is jócskán eltértek egymástól. Eleinte a véletlen döntötte el, hogy éppen mit ettek a vendégek. A sokféle fogásból mindenki azt az ételféleséget ette, amit az előtte lévő tálban talált. Cserélni nem lehetett. Később bevezették az orosz tálalást, amely szerint a vendégek üres terítékhez ültek, majd a személyzet körbe vitte a különböző fogásokat. A francia forradalom utáni szalonokban a svédasztalos tálalás jött divatba. Akkoriban a házigazdák diktálta életmód felborította a napot, hiszen a vendégek az operaelőadások után, este 11-kor érkeztek a szalonokba.


A 19. századi polgárság körében a művész jelenítette meg a szabadság eszményét és a társaság tagjai megtiszteltetésnek vették, hogy Chopin nekik játszott. Liszt életrajzi kötetében azt írta, hogy „Chopin mindig egy kicsit kívülálló, valójában nem foglal állást", az írók - Honoré de Balzac, Victor Hugo és George Sand -, a festő Delacroix, valamint a kortárs muzsikusok: Bellini és Rossini ennek ellenére mind Chopin szalonjaiba jártak.


A romantika filozófiai irányzata szerint „a zene megpróbálja kifejezni a kifejezhetetlent, elmondani az elmondhatatlant". A művészek megpróbálták megállítani az időt. Elterjedt tévhit, hogy a szalonokban szokás volt a tánc, tény azonban, hogy a szalonok muzsikája mégis tele volt tánccal. Az „igazi" és elképzelt tánczene közötti különbséget Szilasi Alex Chopin lüktető metrikájú muzsikájával mutatta be, majd kissé megváltoztatva, némi improvizációval fűszerezte a keringőt. Végül megmutatta, hogyan játszotta volna mindezt Liszt Ferenc.


A zenei szalon közönsége megismerhette az egyik legnépszerűbb Chopin muzsika, a Perc keringő történetét is. E szerint egy forró nyári éjen a muzsikus és George Sand a teraszon üldögéltek és egy kis kutya szaladgált körülöttük. Amikor a kutyus pórázára egy gombolyag gabalyodott és az állat összevissza forgott, hogy megszabaduljon a pamutfonáltól, George Sand így szólt Frédérichez: „Ha én olyan zseniális lennék, mint Ön, akkor ezt a jelenetet megkomponálnám". Így született a „Kiskutya keringő", amelyet Szilasi Alex úgy játszott, hogy a hallgatóság valóban maga elé képzelte a kiskutyát. A mű hallatán Liszt Ferenc azt mondta: „úgy telt el, mint egy perc". Innen tehát a Perc keringő elnevezés.

2013.05.16 14:51
vissza
Hírlevél

Programok

Hirdetés